If you’re talking to someone about your soul, where do you imagine the place of your soul? Near to your heart? Like an”organ of” your chest? I personally see it in my chest somewhere in the middle. If we also feel our soul, why do we think our brain can control just everything?
When we talk about how heavy we are, how our soul is heavy, is it the result of our thoughts that physically show a particular difficulty in physical symptoms?
I’ve been tough days for a while. I’m the upset one cause of Covid’s 3rd wave, and I don’t even like to multiply the words. All psychological and other social research says this is a very interesting and hard period. First, because an unknown thing is our enemy since 2019, it is what lives with us and day by day there is only just a struggle between him and us. On the other hand, that change that pandemic caused not only brings despair but only a sense of insecurity over us, as we “don’t know anything for sure”.
Talking about self-awareness, how that comes into the picture? By programming. Everyone lives based on our deep programs, so when are born, we really have programs, genes, family stories and everything in our tiny zygote age. Although I am not a psychologist or therapist either, in the last few years I have embarked on a journey towards self-knowledge.
When you choose your self-awareness, you can also afford the pain. You may be disappointed, you may be sad but strive for the middle. Try to keep it in the middle mean in this, allow yourself into it, but don’t let it overwhelm you and overwhelm you with anxiety and suffering or disappointment.
Take care, a new, different world will come!
Practice Vriksasana (tree pose) for feel the balance you between your body.
Én személy szerint a mellkasomban látom valahol, középen.
Miért is gondoljuk, hogy az agyunk irányít mindent? Amikor arról beszélünk, hogy nehéz a lelkünk, az vajon a gondolataink folyamatos áradatának és a szorongásnak az eredménye, ami fizikailag egy konkrét nehézséget mutat a testi tünetekben?
Én most egy ideje elég nehéz vagyok, nagyon megvisel a 3. hullám, és nem is szeretném túlszaporítani a szót. Minden pszichológiai és egyéb társadalomkutatás azt mondja, hogy ez egy nagyon érdekes időszak. Egyrészt azért, mert egy ismeretlen dolog az ellenség, az, ami velünk él és napról-napra csak folyik a harc közte és köztünk. Másrészt pedig az a változás, amit ez indukál, nem csak a reményvesztettséget hozza el, hanem a bizonytalanság érzése csak hatalmasodik rajtunk, hiszen semmit nem “tudunk biztosan”.
A tudatosság, hogy jön a képbe? Úgy, hogy programozol. Mindenki programokban él, így születünk, már tényleg a magzati kis zigóta korunkban bennünk vannak a programok, a gének, a családi sztorik és minden. Bár nem vagyok pszichológus és terapeuta sem, de az utóbbi néhány évben elindultam egy úton az önismeret felé.
Amikor a tudatosságot választod megengedheted magadnak a fájdalmat is. Lehetsz kiábrándult, lehetsz szomorú, de törekedj a középútra. Próbáld megtartani az arany középutat ebben is, engedd bele magad, de ne engedd, hogy túlnőjön rajtad és elhatalmasodjon a szenvedés, a kiábrándultság.
Vigyázz magadra, jön majd egy új, más világ!
